„POLAK, WEGIER DWA BRATANKI…”

Vagyis „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” – tartja a mondás, s mivel békeidő van, ezért mi az utóbbit próbáltuk meg tizennégy-öt éves gyerekekre konvertálni. A projekt a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával valósult meg magyar részről a Sajnovics János Általános Iskola és AMI húsz 8. évfolyamos diákja és négy tanára, köztük Balogh Zoltán igazgató úr, a Szalézi Nővérek képviseletében Kovács Katalin, Kati nővér részvételével május 15-18. között Lengyelországban, Krakkóban. A lengyel partneriskola pedig a Szalézi Nővérek krakkói középiskolája, a Savio Szent Domonkos iskola, ahonnan a legfiatalabb korosztály képviseltette magát Tomasz Dziedziak angol szakos tanár irányításával.

Rövid, ám annál tartalmasabb két napot tölthettünk együtt a lengyelekkel. Első nap a Ryneken, a város főterén találkoztunk, és bedobva a gyerekeket a mélyvízbe, vegyes csapatokat alakítva az óvárosra vonatkozó kérdésekkel a kezükben elindítottuk őket a másik néppel való ismerkedés útján. Majd lengyelek-magyarok közösen látogattuk meg a Wawelt: a lengyel királyok temetkezési helyét, a katedrálist, ahol Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem is nyugszik, és a várat, a lengyel királyok egykori lakóhelyét.

Másnap felkerestük újdonsült partneriskolánkat, ahol a közös programoknak köszönhetően új barátságok köttettek. A Tordasi Pillikék hat jelenlévő tagja Mihovics Márti tanárnő felkészítésével kölpényi táncokat adott elő, majd Márti vezetésével moldvai táncházba invitáltuk a jelenlévőket. Az egyik lengyel diák angol nyelven ismertette nekünk Krakkó nevezetességeit, majd a gyerekek egy kvízben mérhették össze, ki tud többet a másik népről. A legnagyobb sikere mégis a közös röplabdameccsnek volt; a diákok elmondása szerint a közös sport, a játék volt az, ami igazán közel vitte őket egymáshoz. „Don Bosco Krakkóban is ránkmosolygott.” (Kati nővér) Az iskola szomszédságában található „ul. Jerzego Szajnovicza” utcatábla is jelezte számomra: a népek barátságai is az égben köttetnek. Hiszen nem lehet véletlen, hogy pont két olyan nép között létezik ezer éves, legendás barátság, ahol a történelem folyamán egy-egy király Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát.

De nem csak a lengyelekkel való ismerkedés volt számunkra nagy élmény, hanem a város szépségére, természeti kincseire (gyönyörűszép parkerdő és bányató – Zakrzówek) való rácsodálkozás, a közös kirándulás az erdőben, a játék, az esti beszélgetések, mind-mind összekovácsolták a társaságot.

És most hadd szólaljanak meg a résztvevők arra a kérdésre válaszolva, hogy mi tetszett nekik legjobban ez alatt a két nap alatt:

„Az volt a legjobb része, amikor a lengyel iskolába mentünk. Jó feladatok voltak. A röpizés volt még ezen belül a legjobb.” (Bori)

„Az volt a kedvencem, amikor csapatokban kellett dolgozni a lengyelekkel. Sokat gyakoroltam az angolt, és közben jól is éreztem magam. Mindenki nagyon kedves és aranyos volt.” (Mesi)

„Az volt a legjobb, amikor a lengyelekkel röpiztünk. Nagyon aranyosak és befogadók voltak. (Balázs)

„Nagyon aranyosak voltak a diákok a középiskolában. Olyan az embereknek a stílusa, amilyen az enyém, és az én stílusomat Magyarországon nem viselik.” (Tekla) „

Amikor a lengyelekkel csapatokban kvízt csináltunk.” (Zselyke)

„Nekem nagyon tetszett az iskola, és szimpatikusak voltak a diákok. Nagyon szép hely Krakkó!” (Nusi)

„Számomra talán a legjobb és egyben a legszebb része a bányató volt. De az esti társasok is izgalmasak voltak.” (Jázmin)

„A tó, mert nagyon látványos volt, vagy amikor a főtéren oldottuk meg a feladatokat a lengyelekkel.” (Soma)

„Nagyon érdekes és szép helyeket láttunk, és az emberek is kedvesek voltak. Uwaga!” (Nóri)

„Nagyon tetszettek az épületek és a stílus, amiben épültek. A természet is nagyon szép volt; nekem a bányató tetszett a legjobban. A lengyel diákok is kedvesek voltak, segítettek mindenben, és kipróbálták a magyar néptáncot is. (Virág)

„Jó volt a hangulat, és kedvesek voltak a lengyelek.” (Gábor)

„A kedvencem az volt, amikor visszaértünk a szállásra és együtt társasoztunk. A programok közül az a nap tetszett a legjobban, amikor elmentünk a lengyelek iskolájába és utána a tóhoz.”(Emma)

„A legizgalmasabb az egészben a villamossal való utazás volt. A vár nagyon szép volt, főleg Robi a fűnyíró. A lengyelekkel való közös programok közül a városban való feladatok megoldása volt a legjobb. Az esti társasozások is nagyon jók voltak. Zoli bácsival való beszélgetés érdekes, de ugyanakkor jó volt.” (Zsuzska)

„Az volt a legjobb ebben az utazásban, hogy mindannyian megismerhettük egymásnak és önmagunknak egy új oldalát, új értékét. Az ilyen kirándulások mindig több lehetőséget biztosítanak arra, hogy jobban megismerhessük egymást és magunkat, tanárainkat és diákjainkat. Sok csodában volt részünk.” (Márti néni)

„A szálláshelyünk közelében rácsodálkozni a magyar szentekre s a néhány perc csend, amit befogadtunk!” (Kati nővér)

Szállásunk Krakkó külvárosában, Łagiewnikiben volt, ahol a városon belül kegyhely található: itt van a XX. századi lengyel szent, Szent Faustyna nővér sírja és a neki köszönhetően az egész világon elterjedt Irgalmas Jézus képe a felirattal „Jézusom bízom Benned”. Egy fiatal apáca sugárzó arccal mesélt nekünk egyik reggel arról, mit jelent ez a bizalom: hogy van valaki, aki minket határtalanul szeret, úgy, ahogy vagyunk, és ezt a szeretetet nem kell kiérdemelni. Jézus csak arra vár, mikor fordulunk Hozzá oda.

„Lengyel-magyar két jóbarát… – de hogyan is működik ez a gyakorlatban? Hogyan válik kézzelfogható élménnyé a mindennapokban? Hát így. Gyerekeink könnyedén ugrották át a nyelvi akadályokat és azonnal ismerkedtek, barátkoztak. Bizalommal fordultak ez alatt a négy nap alatt mindenki felé! Olyan élményekkel gazdagodhattunk, amelyekre még sokáig emlékezni fogunk!” (Balogh Zoltán igazgató)

Lengyel-magyar szakos tanárként nagy élmény volt a diákjaimmal ugyanazokat az utcákat róni, melyeket egyetemistaként róttam, ugyanazokat a helyeket bejárni, melyeket egyetemistaként bejártam, és azt látni rajtuk, hogy a lengyelekkel való barátság fonala itt és most szövődik tovább. A Wawelben csatlakozott hozzánk pár órára Gosia (Małgorzata, magyarul Margit) is, akivel személyes barátság fűz minket össze azok óta a bizonyos egyetemi évek óta, noha időközben gyerekeink születtek, és az életünk két külön országban folyik tovább, de mindig ugyanott tudjuk tovább folytatni, ahol abbahagytuk, akkor is, ha közben a személyes találkozások óta egy-két év eltelt. Kívánom, hogy ebből a kirándulásból is hasonló barátságok születhessenek: „This is a beggining of a beautiful friendship!”

Blahóné Borlay Eszter

Köszönjük a Waclaw Felczak Alapítvány támogatását, a Dwa Bratanki pályázat keretében valósult meg programunk!