Az idei évben a hetedik osztályosokkal a Határtalanul pályázat keretében Horvátországba utaztunk.

Szerencsére végig nagyon jó kirándulóidő volt.

Első nap miután átértünk a határon első programként meglátogattuk Vörösmart település magyar nemzetiségi iskoláját, ami a legnagyobb horvátországi csak magyar nemzetiségi általános iskola, összesen 1-8. osztályig kb. 80 tanulóval. Nemcsak az iskolában vezettek körbe minket, hanem a nyolcadikos tanulókkal is sikerült megismerkedni, hamar beszédbe elegyedtek a gyerekek.

Utána a Kopácsi Rétre mentünk tovább, ami a Dráva és a Duna árterének egyedülálló természetvédelmi területe változatos madárvilággal és sok hallal. Egy kiépített tanösvényen végigsétáltunk a kárókatonák élőhelyéig. Útközben a gyerekek nagyon sokszor megálltak megcsodálni az élőlényeket, több teknőst, madarat, virágzó vízinövényeket láttunk, a fiúk békát fogtak a parton. Ezután az összes folyóparton, ahol megálltunk, a fiúk felfedezőútra indultak.

A nap további részét Eszéken töltöttük, amely település a 18. században, a török hódoltság vége után virágzott fel. A barokk városrészt sétálva és fagyizva fedeztük fel, a gyerekek örültek a hatalmas fagylaltoknak is. Majd felmásztunk az erőd falára és végül lementünk a Dráva partjára.

A szálláshelyen, Pélmonostoron nem csak a mi osztályunk volt, hanem Győr közeléből másik hetedik osztály szintén Határtalanulról. Vacsora után egy közös focimeccsel zártuk az estét.

Második nap egy helyi szőlősgazda pincéjét tekintettük meg, aki csak hagyományos módon foglalkozik kézműves borkészítéssel. A pince a tordas környéki régi pincékhez hasonlóan löszfalba volt fúrva.

A következő úticélunk Vukovár volt, ami a közeljövő szomorú eseményeinek, a délszláv háborúnak állított emléket. Először a helyi kórházmúzeumot tekintettük meg, amit valóban a kórház alagsorában alakítottak ki, amit 1991-ben megostromoltak. A hely elég szomorú volt, de nagy hatással volt a gyerekekre. Utána pedig egy olyan fegyverparkba mentünk, ahol a hadi járműveket, tankokat nem csak kiállították, hanem élményszerűen fel lehetett rájuk menni, megmászni. A két helyszín a diákokra nagy hatással volt, és többen mondták, hogy ezután kicsit másképp fognak a háborúkról tanulni, jobban el tudják képzelni. Egy kis magyar faluban Szentlászlón is megálltunk, ami Árpád-kori eredetű magyar település, többször lerombolták az évszázadok alatt és újjáépítették.

Vukováron szintén megnéztük a Duna-partot, aminek a túloldalán már Szerbia van.

A második estét is focizással, játékkal zártuk, ekkor a helyi focipályán helyi horvát fiúk is csatlakoztak a játékhoz és a nyelvi nehézségek ellenére beszélgetni is tudtak kicsit. A fiúk nagyon élvezték a közös focizásokat.

Utolsó nap továbbutaztunk Csáktornyára megtekinteni a Zrínyiek várát. Hasonló barokk városközpontban sétálgattunk, mint Eszék, Magyarországon Székesfehérvár, Eger. A vár pedig a parkká alakított vizesárokkal Szigetvárhoz, Sárvárhoz hasonló. Innen hazafelé vettük az irányt.

A gyerekeknek nemcsak az új látnivalók tetszettek, nagyon élvezték a természetet és a közös játékokat, focizást, együtt töltött időt.

Nagy Nóra, osztályfőnök