Novemberben a Tordasi Pillikék nagyobb csoportjai két felejthetetlen napot töltöttek Kiscsőszön, a magyar népzene, néptánc, kézművesség és hagyományőrzés fellegvárában és középpontjában az Imre-napi búcsú EKCP-KP-1-2024/2-000205 sz. pályázat jóvoltából.
Kiscsősz egy icipici település Veszprém megyében, mégis minden népzenész és néptáncos ismeri nevét.
Érkezésünkkor Kovács Norbert „Cimbi” és az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület tagjai szívélyesen és végtelen barátsággal vártak minket. A közös ebéd után lovaskocsival kirándulni vittek minket a közeli akácerdőig. A lovaskocsizás közben végig énekeltük, átismételtük az elmúlt években tanult népdalokat. Sziszi bácsi is örvendett a lovas programnak, ő lóháton követte kocsinkat. A délután folyamán megnézhettük a helyi nevezetességeket, gyönyörűen kialakított intézményeket. Elsőként a Táncház épületét látogattuk meg, melyben a hatalmas táncterem felett gyönyörű viselet kiállítás várt minket. Itt megkerestük azokat a viseleteket, amiben már a Pillikék táncosai is színpadra álltak tanulmányaik során. Az épület melletti mezítlábas parkon mindannyian végig mentünk, de november lévén nem mezítláb, hanem villámgyorsan, zokniban. A bátrak többször is végig szaladtak rajta. Gyönyörű ösvényen végig sétálva értünk a Hagyományfalu Projekt keretében kialakított udvarba, ahol a magyar paraszti gazdálkodásba, állattartásba kaphattunk bepillantást, számos szerszám és munkaeszközt vehettünk szemügyre. Megsimogattuk a bivalyokat és a szamarat, megetettük a kecskéket, lovakat. Egy élő kiállítás vendégei, aktív résztvevői voltunk.
A szabadtéri múzeumból a kiscsőszi Szent Imre Római Katolikus Templomba tért az utunk. Csoportvezetőnk elmesélte a templom és a falu történetét, megemlékeztünk Szent Imréről, Kiscsősz védőszentjéről. Pár percre elcsendesedtünk és közösen imádkoztunk.
A késődélutáni órákban a Kultúrpajta volt a központi helyszín, de ide táncos tanulóink felvették próbaruhájukat és táncos cipőjüket. A helyi gyermektánccsoportnak éppen ekkor volt táncórája, így kihasználtuk az alkalmat, és bekapcsolódtunk hozzájuk, közéjük. Ismerkedni nem sok időnk volt, de jókat játszottunk, táncoltunk közösen. Az óra végén pedig bemutatót tartottunk a tavalyi tanévben tanult mezőkölpényi táncokból. A hosszú és eseménydús nap után a pillikék alig várták, hogy végre táncolhassanak. Így aztán még vacsora után sem a takarodó következett, hanem visszamentünk a Táncházba megnézni a felnőtt tánccsoport táncpróbáját, hogy ott is táncolhassanak a gyerekek.
Kirándulásunk második napján is felejthetetlen programokban volt részünk. Délelőtt a Hunyor Regionális Népi Kézműves Alkotóházban vártak minket kézműves foglalkozásra. A varrókedvűek filc anyagból szivecskét varrtak, amibe mézeskalács fűszerkeverék került, így kicsit megidéztük a Karácsony illatát, hangulatát. A foglalkozást vezető hölgy nagyon megdicsérte tanulóinkat szép és kitartó munkájukért. Külön kiemelte, milyen üdítő és felemelő manapság, amikor a gyerekek szájából szakszavak hangoznak el, mint például pelenkaöltés. A varrás mellett a fazekas mesterség titkaival ismerkedtünk meg, valamennyien kipróbálták a korongozás fortélyait.
Kirándulásunk zárása és összefoglalója egy elméleti vetélkedővel egybekötött Parasztolimpia volt. Öt csoportban versenyeztünk egymással. Szalmát görgettünk, zsákba ugrottunk, célba dobtunk, botot rúgtunk, kötelet húztunk és a végén megmérettettünk. Nem a tanári csapat nyert, de sokat szurkoltunk, rengeteget kacagtunk.
Kirándulásunkról számos felejthetetlen élménnyel tértünk haza. Tényleg csodás két nap volt. Jó volt együtt lenni, kiszakadni, világot látni, mindent kipróbálni, sokat tanulni, játszani, nevetni. Köszönjük mindazoknak, akik ezt lehetővé tették! Reméljük mielőbb visszatérhetünk Kiscsőszre Cimbiékhez! Köszönjük!
Mihovics Márta
0 comment