Háromszék vérrel szentelt földjén
Határtalanul kirándulás
Az idei Határtalanul! program keretében hat felejthetetlen napot töltöttünk Erdélyben. Úgy indultunk el Tordasról, mintha egy nagy közös kalandra készülnénk – és pontosan ez is történt: minden nap új élményekkel, új történetekkel gazdagodtunk.
Első találkozás Erdéllyel – 1. nap
Elsőként a Partiumban található Nagyváradon a Római Katolikus Székesegyháznál álltunk meg éppen délben, így meghallgathattuk a templom csodálatos déli harangszóját. Innen a Királyhágón keresztül vezetett tovább utunk, ahol először tárultak elénk Erdély hatalmas, hullámzó tájai. Kolozsváron megtekintettük a Szent Mihály-templomot, majd elsétáltunk Mátyás király szülőházához. Este Tordán pihentünk meg, tele várakozással a következő napokra.
Középkori utcák és Háromszék büszkeségei – 2. nap
Utazásunk második napján tovább indultunk Erdély szívébe. Segesvár ódon utcái olyanok voltak, mintha visszacsöppentünk volna a középkorba. A várfalak, az óratorony, a színes házak – minden lépésnél újabb szépségek tárultak elénk. Kézdivásárhelyen a különleges udvarterek és a főtéren Gábor Áron rézágyúja a magyar történelem erejét idézték fel bennünk. Este Gelencén a falu szélén egy csodálatos panzióban szálltunk meg, ahol igazi székely vendégszeretet fogadott minket.
Természet és történelem kéz a kézben – 3. nap
A reggeli ködben a gelencei Szent Imre-templomba tértünk be, ahol középkori freskók idézték meg Jézus életét és a Szent László legenda történetét. A templom falain látható képeken keresztül a múlt szólt hozzánk. Ezután elindultunk fel a hegyekbe, ahol helyenként még havas volt a táj. A Mohos-tőzegláp különleges világában a helyi csoportvezetőnk elmesélte, hogy a tőzegláp igazából a medve éléskamrája sok-sok finom növénnyel, bogyóval. Izgalommal jártuk be a kijelölt útvonalat. A Szent Anna-tó nyugalma mindannyiunkat lenyűgözött. Megpihentünk a tó partján, míg elkészültek kürtőskalácsaink a tóparti büfében. Zabolán az erődtemplom, Kovásznán pedig a borvízforrások mutatták meg, milyen gazdag és sokszínű Székelyföld. Este jóleső fáradtsággal tértünk vissza gelencei szállásunkra.
Legendák nyomában – 4. nap
Kirándulásunk negyedik napján elhagytuk a háromszéki medencét, és elindultunk a Székelyföldről vissza Déva felé. Útközben megnéztük a törcsvári kastélyt, ahol mindenki egy kicsit Vlad Tepes, Drakula nyomába eredt. A falumúzeum és a környék hangulata különleges élményt adott. A Fogarasi-havasok mentén visszafelé haladva lélegzetelállító tájak kísérték utunkat. Alvincon megnéztük Martinuzzi Fráter György várkastélyának maradványait. A kastélyrom mellett lesétáltunk a Maros partjára, ahol újra a természetben pihentünk pár percet. Piskinél megálltunk, hogy a történelem hőseire emlékezzünk. Az esti órákban érkeztünk dévai szállásunkra.
Várak és emberség – 5. nap
Kirándulásunk egyik legszebb és legizgalmasabb állomása Vajdahunyadon a Hunyadiak reneszánsz gótikus várkastélya volt, melynek méltósága mindannyiunkat lenyűgözött. Vajdahunyadról visszamentünk Dévára, ahol meglátogattuk a Böjte Csaba által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány iskoláját, az ott élő gyerekeket. Egy helyi nagylány mesélt mindennapjaikról, életükről. Tanulóink mély tisztelettel figyelték a mesélő minden szavát, mondanivalóját. A látogatás után felsétáltunk a Dévai várba, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra, távcsővel megkerestük a diákszállót, ahol megszálltunk.
Tiszteletadás és hazatérés – 6. nap
Utazásunk utolsó napján hazafelé indultunk. Útközben megálltunk Aradon az Aradi vértanúk emlékhelyénél, koszorút helyeztünk el, és elénekeltük a Himnuszt hőseink emlékére. Megható és felemelő pillanat volt. Pár óra múlva a hosszú út végén fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk haza családjainkhoz.
Utunk során megismertük Erdély és Háromszék kulturális és történelmi sokszínűségét, megtapasztaltuk hagyományaink és múltunk mélységét. A Határtalanul! program hozzájárult ahhoz, hogy tanulóinkban is személyes kötődés alakuljon ki a külhoni magyar közösségekhez, és jobban megértsék a közös történelmi múlt jelentőségét.
Felejthetetlen élmény számunkra az együtt töltött hat nap. Lehetőséget adott diáknak és pedagógusnak egyaránt, hogy megismerhessük egymást úgy, ahogy a sima hétköznapok folyamán az iskola falai között nem adatik meg. Volt, amikor együtt sírtunk, de aztán együtt nevettünk. Nagyokat beszélgettünk, sokat játszottunk, még többet buszoztunk, elfáradtunk, felüdültünk, megfigyeltünk, de mindezt együtt, és ez egy örök közös élmény, emlékmarad száminkra. Köszönjük!
Mihovics Márta, 7.b osztályfőnök
